Work Text:
Az ég sötétkékjében a csillagok fényesen sziporkáztak. A hűvös levegőben azálea és magnóliafák édes illata terjengett; időnként enyhe szellő kelt, összeborzolva a vörösfenyők tüskéit, és leszakítva pár lazán kapaszkodó virágszirmot. A késő tavasz lassan nyárba fordult, a meleg már belopózott a délutánokba, de éjszakánként még mindig a frissítő hideg vette át az uralmat.
A házban már minden lélek szendergett, kivéve pár teknősszolgát, akik az utolsó felületeket tisztogatták. A délutáni kertészkedés kellékeit elpakolták, a metszőollók a fiókokban pihentek; a konyhában elmosva száradtak a gyúródeszkák és edények, amelyek a tésztakészítéshez kellettek. Az ablakok előtt vékony függönyök lebegtek, beengedve a friss levegőt, rajtuk néhol átszűrődött a gyertyák fénye, ahogy az utolsó lakók is hálóhelyükre igyekeztek.
Fehér holdsugár világította meg a ház falát. Az egyik ablak mögötti szobában a telihold és a csillagok erős fénye bevonta a franciaágyat, mely felett gazdagon hímzett, kör alakú selyembaldachin lógott le, súlyos redői árnyat adva omlottak le a matrac két oldalán. A falakon sárkányokat, teknősöket és különféle vízi lényeket ábrázoló festmények voltak felakasztva — a legszembetűnőbb a kiemelt helyen lógó, díszes keretbe foglalt darab volt, amely egy fiút és egy lányt ábrázolt, kezükben lámpással, melyet épp az ég felé emelnek. A képet szinte teljesen elborították a kidolgozott részletek; az eget pettyező ezer világító lámpás, a víziharangok, a két táncoló pillangó és a fák törzsén felkúszó moha mind-mind gondosan, finom, odafigyelő kezek által megmunkálva.
A takaró megmozdult.
- Mmmh - motyogta Elang, és arcát a kulcscsontomnak simította. A hátamon feküdtem az ágyban, puha párna támasztotta a fejem, a férjem teste félig rajtam, miközben bal kezével lustán átkarolt.
Felemeltem a kezem, hogy megsimítsam hosszú haját, mielőtt csókot nyomtam a fejére. Álmosan megmoccant, és rám hunyorgott — szürke szemeiben, hosszú pillái alatt fáradtság és csipetnyi huncutság csillogott.
Halkan kuncogtam, és elsimítottam egy kósza hajtincset az orrnyergéről.
- Milyen szelíd sárkány - suttogtam viccelődve. Elang felmordult.
- Rég nem vagyok már sárkány - válaszolt, és ujjaival kissé rászorított a derekamra. Összerándultam, és egymáshoz préseltem az ajkaimat, hogy ne nevessek fel.
- Amikor még voltak karmaid, úgy értél hozzám, mintha porcelánból lennék - vágtam vissza.
Válaszul szó nélkül kinyújtotta a nyakát, és puhán megcsókolta a kulcscsontomat, majd kicsit felette. Egyre feljebb haladt, apró puszikat hintve a nyakamra, míg elérte az arcom. Az érintése meleg volt és gyengéd, és éreztem, ahogy az orcáim kipirosodnak — reméltem, hogy nem veszi észre, milyen forró lett a bőröm. Elang finom csókot lehelt az arcomra, orromra és államra, mielőtt a fülembe súgott.
- Gyönyörű vagy. - Lehelete megborzolta a fülem melletti babahajszálakat.
- Nem is látsz - feleltem, és hálát adtam a baldachin árnyékának, amiért elrejtette vörös ábrázatomat.
- Nem kell lássalak, hogy tudjam - válaszolt, majd a következő pillanatban el is rontotta. - Amúgy a holdfény megvilágít.
Visszatartottam magam attól, hogy megforgassam a szemem. Elang az arcomhoz dörgölte az orrát, majd álmosan leeresztette fejét a vállamra, és kényelmesen elhelyezkedett, lehunyva szemeit. Hüvelykujjával szórakozottan cirógatta a derekamat.
Bal kezemet a hátára téve szeretetteljesen simogatni kezdtem, hallgatva halk szuszogását. Éreztem meleg lélegzetét a bőrömön, amit már nem fedett a hálóruha nyaka, és mellkasa hullámzását, ahogy nekem préselődött. Ha nagyon figyeltem, éreztem egyenletes szívdobbanásait is.
Felemeltem a kezem, hagyva, hogy a csuklómra kötött piros fonalat megvilágítsa a holdsugár. Elgondolkodva bámultam, majd tekintetem Elang arcára sodródott, és leengedtem a kezem, hogy tenyeremet az orcájára fektessem. Halvány mosollyal jutalmazta, miközben szemei még mindig csukva voltak.
Ahogy hüvelykujjammal lassan cirógattam a bőrét, légzése egyenletessé és méllyé vált. Teste ellazulva préselődött az enyémhez. Nem vettem észre, mikor csukódott le a szemhéjam; az elalvás előtti utolsó emlékem Elang arcát keretező haja és mellkasának nyugodt emelkedése-süllyedése volt.