Actions

Work Header

Angel And Human •Destiel•

Chapter Text

John az impalával hosszú kerék nyomokat hagyott az iskola előtt majd Sam szinte ki se pattant de a mat fekete 'paripa' el is indult. A fiatal pufogva indult az iskola felé. Dean teljesen kikészítette hiszen az idősebbik már megint leszólta hosszú haját, amit ki nem áll ha megbélyegzik. Hátizsákját egyik vállára dobta s megindult befelé, ahol az elő folyosón nem is jutott tovább. Az ajtó előtt iszonyat nagy tömeg sorakozott mivel egy fiú egy másikkal ordítozott. A fiatalt nem igen érdekelte hiszen neki ehhez semmi köze nem volt, inkább azon aggódott hogy nem érbe időben órájára.

—Ott van! Ott az egyik!-mutat a végzős Samre, mire fogva tartója elengedte. A kék szemű kezet rázott az értetlenül fintorgó fiúval.

—Én Castiel vagyok, te bizonyára William vagy!-arcán ott díszelgett a levakarhatatlan mosoly, fiatal volt még nem tudhatta megtapasztalni a fájdalmakat, csak boldogság járta át testét.

—Oké.-kezét amilyen gyorsan csak tudta elhúzta s osztályába kezdett sietni. A kék szemű persze végig mellette loholt s mikor már Samuel a padban ült oldalán az idősebbikkel elege lett.—Ugye tudod hogy nem ülhetsz csak be egy terembe kedved szerint? A tanárnő biztos kifog küldeni! Egyáltalán miért követsz te engem?-próbált nyugton maradni de nem bírt, hirtelen haragú volt. A tanárnő be is lépet az ajtón s Winchesterre nézet.

—Ő a tanár?-kérdezte suttogva mire a másik csak bólintott. Az fiú oda sétált a vörös nőhöz s kezét nyújtotta.—Castiel vagyok, az úr katonája.-a nő arca vörösbe torkollott.—Jól tetszik lenni?

—Maga mit képzel?! Beül a tanítási órámra és még tréfát is akar űzni velem? Azonnal menjen az iga-mondatát nem tudta befejezni hiszen az angyal kezét a nő homlokára helyezte aki nyomban elaludt. A gyerekek felé fordulva pedig ugyan ezt tette, szinte az összes egyszerre dőlt ki. Sam kezében egy kés fénylett s a másiknak rontott de az nem halt bele a szúrásba, kihúzva a pengét azonnal begyógyította a karcnak látszó sebet.

—Mi vagy te?-az alig tizennégy éves fiú szúrós szemekkel nézte az előtte lévő kéken csillogó íriszeket.

—Angyal volnék.-mosolygott az alacsonyabbra.

—És mit keresel itt?-nem hitt az angyalokba, viszont okos fiú volt ő, nem idegesíti fel inkább hiszen nem tudja hogyan kell vele végezni.

—A bátyád miatt jöttem.

—Tessék?-értettlen arcát látva a szökés azonnal tudta hogy a másik nem hisz neki. Leült egy székre és egy másikra mutatott amire Sam is elült.

—Castiel vagyok, és az úr küldött hogy Dean Winchestert óvjam a haláltól.

—Miért kéne? Jól csinálja a dolgát, ő az egyik legjobb vadász.-az angyal meg se halva kérdését igazgatta magán öltönyét.

—Hol van most ő?-néz mélyen szemeibe.

—Már miért mondanám el?!-rivallt rá.

—Mert ha nem teszed akkor én magam szedem ki a fejedből!-csap az asztalra. Sose volt még dühös, és ez meg rémítette, nem tudta mi történik vele.

—Vadászni van apámmal.-néz oldalra s mikor vissza tekint az asztalhoz a másiknak már nyoma sincs.