Actions

Work Header

Leszel az ál-barátom?

Chapter Text

– Spock.

Spock kővé dermedve megtorpant, hallva, amint egy ismerős hang a nevét mondja. Becsukta a szemeit, és mentálisan tízig számolt, mielőtt újra kinyitotta őket és megfordult. Stonn, az unokatestvére és gyerekkori bántalmazója állt pár lábnyira tőle. Stonn nem sokat változott azóta, hogy Spock utoljára látta őt. Spock nemrég utasította vissza a VTA-t. Stonn hallotta a híreket és úgy döntött, Spocknak hallania kellett, hogyan vették fel mindenféle gyanúsítgató célzás nélkül a veszteségére, és hogy nemrég lépett eljegyzési kötelékre T’Pringgel, miután a Spockkal közös eljegyzésük megszűnt. Stonn képtelen volt nem dörgölni akármit Spock orra alá, amiről úgy gondolta, hogy Spockot érzelmi válaszra sarkallja. Ez meg is tette.

Talán megüthetném újra, gondolta Spock.

– Üdvözlet, Stonn.

– Üdvözlet.

– Mi szél hozott a Csillagflottához?

Stonn közelebb lépett. – Palo Altóban voltam egy tudományos konferencián, ahol a VTA-t képviseltem, és azt gondoltam, hogy meglátogatom az unokatestvéremet.

Spock összeszűkítette a szemeit. – Nem láttalak, és nem is hallottam felőled hét éve. Te nem szoktál meglátogatni engem, ahogy én se látogatlak meg téged. Miért vagy itt?

– T’Pring gyermeket vár. Kettő egész egy tized hónapra van kiírva.

– Gratulálok a nemzéshez. – Mondta Spock. – Bocsáss meg. – Spock elfordult és elsétált. Pár lábnyira jutott, mielőtt Stonn feltűnt mellette, vele sétálva.

– Van társad?

Spock mentálisan sóhajtott. – Nincs.

– Szégyen. Ennyi személlyel a Csillagflottában, annyi fajból és nemből, az ember azt gondolná, hogy találsz egy párt.

Spock a fogát csikorgatta.

– Pont úgy van, ahogy gondoltam, mikor gyerekek voltunk, se vulkáni, se ember. Neked nincs he-

– Van egy partnerem – bökte ki Spock. Azonnal megtorpant és mentálisan átkozta magát. Nincs is.

Stonn megállt és szembefordult Spockkal. – Azt állítottad nincs társad.

Spock pislogott. – Ő nem a társam. A kapcsolatunk még nagyon korai szakaszában tart.

Stonn kritikus pillantással illette. – Értem. Mi a neve?

Spock elhúzott Stonn mellett. – Késésben vagyok az órámról, és mivel te nem vagy Csillagflotta tag, távozz. – Spock nem nézett vissza, vagy gondolt Stonnra a nap fennmaradó részében.

 

*****

 

Néhány nappal később, Spock a botanikus kertben sétált egy ösvényen, csodálva a gyönyörű növényeket és virágokat, melyek körülvették őt. Hétvége volt, tehát Spock nem volt a Csillagflottai professzori öltözékében; sima hétköznapi ruhát viselt, egy pulóvert, melyet az édesanyja készített számára és szürke tapadós nadrágot.

Spock követte az ívelt ösvényt, és felzárkózott egy csoporthoz, mely az egyik docenst hallgatta. Spock a csoport szélén maradt, és hallgatta a nőz, ahogy a Zellerbach kertről beszélt.

– A Zellerbach egy vicces név – mondta egy szőke, aki előtte állt.

– Jim, én próbálom hallgatni – mondta egy barnahajú a szőke mellett.

– Zellerbach – a szőke, Jim, megismételte. – Miért is vagyunk itt, még egyszer?

A barnahajú elfordította a fejét, hogy Jimre nézhessen. Spock felemelte egy szemöldökét, felismerve a férfit az egyik előző évi osztályából. McCoy.

– Jojo jön meglátogatni a jövő héten, és szükségem van ötletekre, hogy hova vigyem, amit élvezne.

Jim elfordította a fejét, és Spock megpillantotta a kábító profilját, és ragyogó zafír-szemeit. – Melyik hatéves szereti a kerti túrákat?

– Van itt más is, amit élvezhet. Mint például egy kincsvadászat.

– Oh! Miért nem csináljuk azt? Szeretem a kincsvadászatokat.

– Francba is Jim, nem vagy már gyerek. – Morgott McCoy.

– Spock.

Spock megmerevedett és mentálisan felnyögött. Megfordult és újra szembetalálta magát Stonnal. – Stonn. Üdvözlet.

– Üdvözlet.

– Mi hozott ide a botanikai kertbe ezen a délutánon? – Kérdezte Spock.

– Felügyeltem az ültetését két vulkáni fajnak, melyet a Galaxis Kertje kiállításra telepítettek ide. Épp a kijárat felé tartottam, mikor megláttalak. A partnered veled van?

– Miért?

Stonn közelebb lépett. – Csupán kíváncsi vagyok, ki találná a társaságod tűrhetőnek.

Spock ökölbe szorította a kezeit.

– Kivéve persze, hogyha nincs is partnered. Beszéltem apáddal múlt éjjel, és azt állította, hogy nem vagy kapcsolatban.

– Az apám és én nem beszéltünk azóta, hogy eljöttem a Vulkánról. És ahogy már megjegyeztem két nappal ezelőtt, a kapcsolatom még a korai szakaszában van, a szüleim egyike se tudja, hogy találkozgatok valakivel. Ez senki másra nem tartozik.

– Tehát, nincs itt? – Kérdezte Stonn. Egy mulató csillanás jelent meg a sötét szemeiben. Spock nagyon meg akarta ütni őt újra. – A hazugság egy emberi sajátság, Spock. Te egy…

– Jim – mondta Spock hangosan.

Hallott egy „mi van”-t maga mögött. Spock megfordult, és két kék szemet talált, melyek őt bámulták. A szívverése felgyorsult, épp csak egy kissé, ahogy Spock küzdött, hogy megtalálja  a szavait.

– Jim – ismételte Spock, kinyúlva Jim karjáért, melyet meg is fogott. Maga mellé húzta Jimet, és Stonnra nézett. – Ez itt Jim, a partnerem. Jim, ez az unokatestvérem, Stonn.

Csend töltötte meg a terüket pár pillanatig.  Spocknak ötlete sem volt, hogy vajon Jim belemegy-e a játékba, vagy hogy Stonn elhiszi-e nekik.  Majdnem eldöntötte, hogy elfut, mikor Jim megmozdította a karját, és kezét Spockéba csúsztatta. Egy villám cikázott végig Spock karján felfelé a kontaktusból, és tűzijátékok robbantak fel a fejében.

– Hello Stonn, örülök, hogy találkoztunk – mondta Jim, Spocknak dőlve.

Stonn szemei bebarangolták Jim alakját, mielőtt visszanézett volna Spockra. – Jim egy… férfi és ember.

– Igaz – mondta Spock.

– Teljesen ember – mondta Jim. – És teljesen férfi. Igaz, édesem?

Spock Jimre nézett, és a szőkét huncutul rávigyorogva találta. Spock bólintott. – Valóban.

Stonn szemei az összefűzött kezeikre vándoroltak. – Milyen illetlen.

– Oh, ez nem illetlen. – Mondta Jim, feltartva a kezeiket egy pillanatra. – Amit múlt éjjel csináltunk, nos, az volt aztán az illetlen. Igaz, édesem?

Spock nem tudott semmit tenni az arcán felkúszó melegség ellen. – Igaz.

Stonn még jobban kihúzta magát, és hagyta, hogy a szemei újra Jimen kóboroljanak. Spock látta a pillantást azokban a sötét szemekben, amit valahogy nem tudott hova tenni. – Értem. – A szemei elszakadtak Jimtől, és visszanézett Spockra. – Itt az ideje, hogy távozzak. Viszlát, Spock. – Stonn felemelte a kezét a vulkáni ta’alban. – Hosszú és eredményes életet.

Spock feltartotta a szabad kezét. – Békét és hosszú életet.

Stonn még egyszer utoljára Jimre nézett, majd elfordult és távozott. Mikor Stonn eltűnt a látótávolságból, Spock elvette a kezét Jimtől és szembefordult a szőkével. McCoy melléjük sétált, és zavarodottan nézte Spockot.

– Mi a pokol volt ez? – Kérdezte McCoy.

– Szerintem mókás volt. – Mondta Jim egy vigyorral.

– Elnézést kérek – mondta Spock. – Tévesen azt mondtam az unokatestvéremnek, hogy van egy partnerem, hogy ne kelljen a lekicsinylő megjegyzéseit hallgatnom a kevert örökségemről.

– A fattyú – válaszolta Jim. – De hé, nem probléma. Mont mondtam, mókás volt. – Mosolygott rá csodálatosan Jim.

– Köszönöm szépen.

– Mondjuk, nem lenne rossz tudni a neved.

– Én vagyok…

– Spock parancsnok –vágott közbe McCoy. Megbökte Jim karját. – Ez az a professzor, akiről meséltem a múlt évben.

– A kobold? – Kérdezte Jim a barátjára pillantva.

Spock felemelte az egyik szemöldökét, míg Jim folytatta. – Azt hittem valami vén vulkáni szivar, nem egy fiatal dögös pasi.

– Jim, ő itt áll előttünk.

Jim visszafordult Spock felé. – Mi az? Tudod, hogy dögös vagy, nem?

Spock kinyitotta a száját, de ötlete sem volt, hogyan válaszoljon. Becsukta a száját, és bólintott.

– Francba is, Jim – motyogta McCoy.

– Nos, Spock, öröm volt találkozni veled, és tettetni, hogy a pasid voltam. Azt hiszem, Stonn féltékeny volt.

– Ő egy vulkáni. A féltékenység illogikus.

– Legyen bármilyen illogikus is, ő kétségkívül lecsekkolt engem, és féltékeny volt.

Spock végignézett Jimen. A szőke kifejezetten gyönyörködtető volt a szemnek esztétikai szempontból. Magas, szőke, zafír szemek. Ki ne lenne féltékeny Spock barátjára. Spock mentálisan megrázta a fejét. Jim nem volt az ő barátja. Nem volt partnere.

– Köszönöm, hogy belementél a játékba – mondta Spock.

– Szívesen – válaszolt Jim. – Ha szükséged van egy ál-barátra megint, megtalálsz az egyetemen.

– Nem hiszem, hogy szükségem lesz egy ál-barátra megint, de köszönöm az ajánlatot. – Spock vulkáni üdvözletet mutatott feléjük. – Élvezzétek a napotok további részét. Hosszú és eredményes életet.

– Szia, Spock – válaszolt Jim.

– Ja, szia – mondta McCoy is, felajánlva egy kis intést.

Spock bólintott mielőtt gyorsan távozott.

 

*****

 

Három hónappal később, Spock teljesen elfeledkezett Stonnról és Jimről. Hazaérkezett azután, hogy a barátjával és tanársegédjével, Nyotával töltötte az estét, csak hogy a komputerét csipogva találja, mely egy elszalasztott videóhívást jelez.

Leült a komputer elé, és látta, hogy az édesanyja hívta. Csak tíz perccel szalasztotta el, így visszahívta őt.

A hívás kapcsolódott néhány perc után, és az édesanyjának gyönyörű arca jelent meg a képernyőn.

– Anyám – üdvözölte őt Spock. – Elnézést kérek, hogy elmulasztottam a korábbi hívásodat. Épp most érkeztem haza.

– Oh, semmi baj, kan-bu – válaszolt. Amanda elmosolyodott. – Jimmel voltál?

Spock pislogott. – Jimmel?

– Stonn beszélt apádnak és nekem róla nemrég, de mivel te nem említetted őt, nem gondoltam, hogy helyes lenne felhozni a témát. Ti ketten még mindig együtt vagytok?

Spock kinyitotta a száját.

– Mert ha igen, szeretnénk, hogyha elhoznád őt a két hét múlva esedékes klán-összejövetelre. Akor szüneten vagy, nem?

Spock újra pislogott. – Igen,  a Csillagflotta Akadémia egy rövid szüneten lesz. Klán-összejövetel?

– Stonn és T’Pring gyermeke pár héttel ezelőtt meglátta a napvilágot. T’Pau szükségesnek tartotta egy klán-összejövetel összehívását, mivel már  egy ideje nem üdvözölhettünk gyermekáldást a családban.

– Három éve – mondta Spock. – Három éve volt.

Amanda megrázta a kezét. – Akkor is egy ideje volt már. Mindenesetre, Stonn mindenkinek mesélt Jimről. Sajnálom, hogy ezt tette. Biztos vagyok benne, hogy te akartál az lenni, aki először mond valamit erről. De mivel már mindenki tudja, mind szeretnénk vele találkozni.

Spock újra pislogott. – Mi?

Amanda bólintott. – Igen. Az egész klán szeretné megismerni ezt a fiatalembert, akivel egymás kezét fogtátok nyilvánosan.

– Értem. – Stonnnak bizonyosan szüksége van arra, hogy újra megüssem.

– Szeretnék vele találkozni, Spock. – Amanda rámosolygott. – Ő boldoggá tesz téged?

– A boldogság egy emberi érzelem.

Amanda felkuncogott. – És te mégis egy emberrel randizol.

Spock be akarta vallani az édesanyjának az igazságot. Nem gondolt rá, és nem is látta Jimet, mióta a kertben elváltak. Az anyja annyira boldognak tűnt. Boldogabbnak, mint már hosszú ideje látta. Nem akart okot adni rá neki, hogy szomorú legyen.

– Spock? Elhozod majd Jimet?

– Anyám, a kapcsolatunk még mindig új és…

– Megértem. Még mindig fiatal vagy, és néha a dolgok nem tartanak sokáig. Ez rendben is van, csak tudatom majd mindenkivel, hogy…

– Elhozom őt, Anyám – mondta gyorsan Spock.

Amanda összeütötte a tenyereit. – Oh édesem. Majd elintézem a transzportotokat, és alig várom, hogy mindkettőtöket lássam.

 

*****

 

A következő nap, Spock próbálta megkeresni Jimet csak név alapján. A Csillagflotta rengeteg Jim és James nevű egyénnel rendelkezett az akadémián, és Spock nem tudott a szobatárs neve, szemszín és hajszín alapján rákeresni.

Spock úgy tervezte, hogy az estét az keresési eredmények átböngészésével tölti mindenképp, míg Nyota be nem lépett az irodájába.

Elmosolyodott és a kezébe adta a PADD-ját. – Végignéztem a végső esszéken és a legtöbb dícséretes. A margókra írtam neked jegyzeteket.

– Köszönöm – mondta neki Spock, elvéve a PADD-ot, és félrerakva azt. Nyota helyet foglalt vele szemben. – Lehet egy kérdésem?

– Természetesen. Lökd.

Spock felemelte egy szemöldökét, de nem mondott semmit a „lökd”-re. – Keresek egy kadétot, akinek a neve Jim. Van egy szobatársa, akit McCoynak hívnak.

– Miért keresed Kirköt? – Kérdezte Nyota, összehúzva szemöldökeit zavartan.

– Kirk. Szőke kék szemekkel?

Nyota bólintott. – Ja, ez Kirk. A Kobayashi Maruról van szó?

– Nem, csupán beszélnem kell vele. Melyik kollégiumban van?

– McCoyjal kívül maradnak az egyetemen.

– Akkor belepillantok majd a beosztásába.

– Megtehetnéd, vagy csak simán elmehetnél a könyvtárba. Tett Kirk talán valamit?

Spock megrázta a fejét. – Nem, csupán beszélnem kell vele. Mit tudsz Jimről?

– Ő egy okoska.

Spock felemelte egy szemöldökét.

– De intelligens. Az osztályunk ásza. Keményen dolgozik. Úgy gondolom, nem semmi csillaghajó kapitány lesz belőle egy nap. De ismét, elég öntelt néha.

– Értem. Akkor megtalálhatom őt a könyvtárban?

Nyota felnevetett. – Igen, tulajdonképpen ott él.

– Köszönöm.

 

*****

 

Spock pár órával később bekóválygott a Csillagflotta könyvtárába. Közeledett a vacsoraidő, és remélte, hogy Nyotának igaza volt, és Jim úgyszólván a könyvtárban élt.

Az üres információs pult mellett állt, és körbenézett a nagy épületben. Három emelet magas, ezer és ezer könyv meg adatbank, és legalább száz privát szoba találkozóknak meg tanulásnak fanntartva. Spock magában sóhajtott. Hogyan is kellene neki megtalálni…

– Segíthetek, Uram? – Kérdezte egy ismerős hang.

Spock a hang felé fordult és magában ragyogott Jimet látva, ahogy az információs pult mögött állt. Jim szemei elkerekedtek kissé a felismerésben. Egy mosoly futott keresztül a vonásain.

– Spock – mondta Jim. – Rég nem láttalak.

Spock előrébb lépett. – Valóban. Itt dolgozol?

Jim megrázta a fejét. – Nem, de ismerem annyira a helyet, hogy nem bánják, ha néha segítek embereknek. Tehát, miben segíthetek neked, Parancsnok?

Spock körbepillantott. A könyvtár nem volt túl zsúfolt, de nem is volt üres. Nem akarta, hogy a beszélgetésüket valaki meghallja. – Azért jöttem, hogy beszéljek vele, Jim. Van valami privátabb hely, ahová mehetnénk?

Jim szemöldökei kissé összevonódtam, mielőtt bólintott. – Ja, persze. Kövess.

Jim körbevezette a pulton, és hátra a halmokhoz. Csinált pár kanyart, mielőtt egy zárt tanulószobához érkeztek. Spock nézte, ahogy begépel egy kódot és az ajtó kinyílik. Jim intett Spocknak, hogy menjen be, és a vulkáni ezt is tette. Odasétált az asztalhoz a szobában, és a tartalmára nézett. PADDok, papír füzetek, könyvek, tollak és ceruzák voltak szétszórva a tetején. Spock megfogta az egyik füzetet, és látta a haladó formulát egy hajó kódhoz lefirkantva a papírra.

– Miről kell beszélnünk? – Kérdezte Jim, Spock mellé állva. – Szükséged van rá, hogy újra az ál-barátod legyek.

– Igen. – Spock Jim arcába nézett és egy meglepett pillantást látott azon. – Három hónapja azt mondtad, hogy…

– Oh, én emlékszek – mondta Jim, Spock felé fordulva. Rávigyorgott Spockra. – Visszatért az unokatestvéred, hogy idegesítsen? Fel akarsz vágni netán a jóképűségemmel?

– Nem. – Spock megállta, hogy összekulcsolja a kezeit. – Leülhetnék? – A választ meg se várva leült Jim jóváhagyása nélkül. Jim nem mondott semmit, de bólintott és leült vele szemben.

– Minden rendben?

– Nem éppen. A hazugságom miatt, amit az unokatestvéremnek mondtam, most ő visszamenve a Vulkánra, informálta az egész családot rólad.

Jim csak bámult rá. – Az egész családot?

– Bizony.  Stonn és a párja nemrég adott életet egy gyermeknek. Ez egy tradíció, hogy bemutassuk az új gyermeket a klánnak. A mátriárkánk, a nagymamám T’Pau, összehívott egy klán-összejövetelt az új gyermek miatt és az édesanyám azt kérte, az egész család azt kérte, hogy hadd találkozhasson veled.

Jim folytatta a bámulást. – Uh… oké.

– Az anyám annyira elégedettnek tűnt, hogy egy kapcsolatban vagyok, hogy nem voltam képes elmondani neki az igazat. Ezért elnézést kérek.

– Hol van ez a családi összeröffenés?

– A Vulkánon.

Jim szemei elkerekedtek. – A Vulkánon.

– Én is ezt mondtam.

Jim hátradőlt a székében és végigfutatta a kezét a szőke tincsein. – Hűha. Igen nagy kutyaszorítóba kerültél itt, Spock.

– Valóban így van. Az unokatestvérem és én mindig versengtünk egymással. Felnőve, én legyőztem őt tanulásban, logikában, és némely sportban. Az ő válaszai a vereségére mindig az volt, hogy felhozta a kevert örökségem, hogy én se nem vulkáni, se nem ember nem vagyok, tehát nincs is helyem az univerzumban.

– Az a fattyú.

Spock egyetértően bólintott. – A legtöbb próbálkozása, hogy kicsikarjon belőlem egy érzelmi választ, találkozott vagy a figyelmen kívül hagyásommal, vagy az öklömmel, amivel szépen behúztam neki.

– Én tuti megütném. Franc. És ti rokonok vagytok?

– Ahogy korábban is mondtam, igen. Az apáink testvérek. Stonn azt is kielégítőnek találja, hogy az én korábbi jövendőbeli társam őt választotta helyettem.

– Várj, akkor ő ellopta a pasid?

– T’Pring nőnemű, és nem volt a barátnőm. Egy kezdetleges jegyesség állt fenn kettőnk között, melyet  akkor rendeztek el nekünk, mikor hét évesek voltunk. Egyikünk sem élvezte a másik társaságát, szóval nagyrészt figyelmen kívül hagytuk egymást. Nem sokkal azelőtt, hogy a Csillagflottához jöttem volna, ő kérvényezte, hogy a kapcsolatunk töröljék, hogy Stonnal lehessen. Ekképp is történt, és most ők össze vannak kapcsolódva, és van egy gyerekük.

– Emiatt a családi összeröffenés?

– Igen. Megértem, hogyha túl sok az, amit kérek ezzel tőled. Csak letisztázom magam az anyám előtt és…

– Nem, nem, megértem.

– Hogyha ez túl sok kényelmetlenség…

– Nem, nem, rendben van.

– A rendbennek igen változó a definíciója.

Jim felhorkantott. – Jól van, tehát, ez egy kicsit furcsa, de rendben van. Mire van szükséged tőlem? Hogy elmenjek a családi összejövetelre és legyek a karod éke?

– Igen, de mivel ez így elég kényelme…

– Nem – vágott közbe Jim. – Stonn úgy hangzik, mint egy igazi seggfej, és amire emlékszem, a tag nagyon féltékenynek nézett ki rád. Ne add meg neki azt a kielégülést, hogy tudja, nem találkozgatsz senkivel. – Vigyorgott Jim. – Elmegyünk a te családi összejöveteledre, mindenkivel jópofizunk, de talán lesz egy-két nézeteltérésünk.

Spock bólintott. – És így egy valószínűnek tűnő szakítás is megtörténhet az összejövetel után.

– Bizony. Stonn legalább tudhatja, hogy képes vagy egy barát vagy barátnő tartására. Neked vannak lehetőségeid, ő meg azzal a T’Pring nővel ragadt.

– Köszönöm, hogy segítesz, Jim.

– Szívesen, de én is akarok valamit cserébe.

– Fizethetek…

Jim megrázta a fejét. – Nem, nem akarok pénzt. – Jim megragadta a PADD-okat az asztalról és átnézte őket. Megtalálta azt az egyet, amit keresett, és a többit visszarakta az asztalra. Spock nézte Jimet, ahogy nyomogatja a PADD képernyőjét, mielőtt Spock felé fordult.

– Szóval, tudom, hogy te programoztad a Kobayashi Marut.

Nyota említette a tesztet. – Ez így van.

– Nos, már megpróbáltam párszor.

– Te vagy az a kadét, aki nem értette meg a paramétereket.

Jim felhorkantott és megrázta a kezeit. – Oh, megértettem én, csak nem tetszettek. Nem hiszek a nyerhetetlen helyzetekben.

– Jim, a lényege a tesztnek, hogy megtapasztalják a félelmet. A félelmet, a bizonyos halállal szembenézve. Hogy elfogadják azt a félelmet, és fenntartsák a parancsnokságot maguk és legénységük felett. Ez egy erény, mely minden Csillagflotta Kapitánytól elvárt.

– És ez nagyszerű! De ott kint, kint az űrben, bármely kapitánynak lenne lehetősége a harcra. Ez a teszt… leszűkíti a lehetőségeket, hogy mi történhet, és hogy mit tud a kapitány tenni, hogy megmentse a legénységét.

– Jim, a lényege a tesznek, hogy ne győzzenek.

– Ismered az apámat?

– George Kirk, igen. Mindenki, aki idejön az akadémiára, tanul Kirk Kapitány önfeláldozásáról, és hogy hogyan mentette meg minden tagját a legénységének, beleértve a te és anyád életét is.

Jim bólintott. – Szerinted győzött?

Spock felvonta egyik szemöldökét. – Felteszem nyert, annak ellenére, hogy elvesztette az életét.

– Ő benne volt egy nyerhetetlen helyzetben. Egy igazi Kobayashi Maruban, és talált egy utat, hogy nyerjen. A limitált opciók közül, amik rendelkezésére álltak, talált egyet, és megmentette az egész legénységét. Ha a Kobayashi Maru rendesen lenne programozva, akkor több lehetőség lenne a kapitány számára, limitált választási lehetőségek, de legalább választási lehetőségek. Mert lehetetlen egy kadét számára, hogy egyszerre megmentse a Kobayashi Marut, elkerülje a harcot a klingonokkal, és elmeneküljön a semleges zónából egy csillaghajóval, ezzel a programozással, ami most van.

Spock ránézett Jim PADDjára. A képernyőn kódok futottak keresztül.

– Létrehoztam a kódot, egy szubrutint, hogy adjon egy lehetőséget a harcra annak, aki éppen a tesztet végzi. Ennyi lenne az egész. Teljesen véletlenszerű, hogy mi történik, és a kapitányon múlik, hogy eldöntse, miképpen kezeli a sanszot, amit kapott. Kérlek vess rá egy pillantást. Cserébe, hogy leszek a partnered, kérlek nézd ezt át, és fontold meg.

Spock elvette a PADDot Jimtől. – Át fogom nézni, és visszaadom neked holnap.

– Oké. Köszönöm. – Jim leszakított egy papírról egy darabot, és ráírta a kommunikátorának számát. – Várom a holnapot, Spock.

 

*****

 

Spock az egész éjszakát azzal töltötte, hogy Jim kódját olvasta át. Tökéletesen volt megírva, és azt csinálta, amit Jim mondott, mikor a következő nap kora reggel kipróbálta. Első esetben, a harc változott, mert a klingonok egy lövése mellé ment, így Spock képes volt visszalőni és felrobbantani két hajótestet, a többit pedig hagyta elfutni. Károk és némi életvesztés is történt, de megmentették a szorult helyzetben lévő hajót és sikeresen kimanővereztek a semleges zónából.

Második próbálkozásra, a hajója felrobbant.

A harmadikon, két föderációs hajó érkezett és segített.

A negyediken, sikerült három hajót eltávolítania, mielőtt a hajója kritikusan megsérült volna. Képtelen volt viszont megmenteni bárkit is.

Spock hátradőlt a szimulátorban levő kapitányi székben, és majdnem mosolygott. Ez egy átkozottul jó alprogram volt. Még mindig teljesítette a rendeltetését, gondolta, de emellett adott egy harcolási lehetőséget.

Spock elhagyta a szimulációs szobát és Jimet hívta.

– Ki ez? – Válaszolt egy mergós hang.

– Spock vagyok.

– Spock? Spock, még… – halott némi suhogást majd egy nyögést. – Még nincs is hat óra. Miért hívsz ilyen korán?

– Elnézést kérek a korai hívásért, de átolvastam a kódodat és alaposan teszteltem.

– És?

– Meg kell dícsérjelek az egyedi gondolkodásért.

– Köszi. És?

– És fel fogom hozni a feljebbvalóimnál. Övék a végső szó az új programokban, de úgy hiszem, hogy engedni fogják nekem, hogy foganatosítsam az alprogamot.

– Remek. Most már visszamehetek aludni?

– Elkísérsz a Vulkánra?

– Persze, persze, leszek az ál-barátod.

– Köszönöm. Később kapcsolatba fogok veled lépni, hogy átvegyük a részleteket. Úgy hiszem szükségünk lesz arra, hogy kiterveljünk egy történetet, hogy ne engedjünk hibát  találni a kapcsolatunkban.

Spock hallotta Jimet ásítani. – Biztos vagyok benne, hogy kitalálsz valami logikus, „hogyan találkoztunk”-történetet. Most pedig visszaalszom. Hívj rendes időben legközelebb.

– Rendben, de kevesebb, mint két óra múlva tanórád lesz.

– És addig még egy óra és negyven percnyi alvásra van lehetőségem. Jó éjt, Spock.

– Jó reggelt, Jim. – Spock bontotta a vonalat, és az irodájába ment. Még van két és fél órája az első órája előtt, és addig ki kellett találjon egy, ahogy Jim hívta, logikus „hogyan találkoztunk”-történetet, amit a szülei és a családja elhisznek.