Actions

Work Header

kilenctíztizenegy

Work Text:

A köd sűrű, és Stiles alig lát egy méternél tovább. Hátranéz, és az ösvényt amerről jött már képtelen meglátni. Előre felé ugyanez a helyzet. A szíve hevesebben kezd verni, érzi a feltörni készülő pánikot.
Meggyorsítja a lépteit.
Nem vesz észre egy kiálló gyökeret, és megbotlik benne. Egy fatörzsbe kapaszkodva sikerül megtartania magát nehogy elessen, de az végighorzsolja a tenyerét. Stiles egyre kétségbeesettebben próbál előrejutni a tejködben. Oda kell érnie…
Hova is? Hirtelen nem tudja, hogy mit is keres itt. A felhorzsolt kézfejére néz, és elkezdi számolni az ujjait.

Egy, kettő.
Valahonnan a köd mélyéről keserves farkasüvöltés hallatszik. Stiles hátán végigfut a hideg.

Három, négy, öt.
Valaki sikít, egy nő hangja. Lydia?
Stiles kapkodó lélegzettel a másik kezére néz.

Hat, hét, nyolc.
A háta mögül a fagyott talajra koppanó mancsok neszét hallja. Valami üldözi. A valami nagy, és gyors, és Stilest elönti a jeges rémület. Legalább ez az átkozott köd ne lenne, hogy láthatná, hová bújhat el.

Kilenc, tíz.
Mélyről jövő, fenyegető morgás. Stiles megfordul, egy fekete farkas, őrülettől villogó szemekkel, támadásra készen áll vele szemben.

Tizenegy.
A farkas elrugaszkodik, Stiles felkiált. A harapás fájdalma azonban elmarad.

– Stiles. Stiles! – Derek próbálja felébreszteni. Stiles még mindig rémülettől telt szemekkel néz fel rá. – Csak egy álom volt – mondja Derek halkan, megnyugtatóan. Magához húzza, apró puszit ad a homlokára, és szorosan öleli. – Itt vagyok veled. Már ébren vagy. Nézd – Derek elengedi Stilest, hogy elé tarthassa a kezeit. Stiles gyorsan számol. Aztán a biztonság kedvéért újraszámol. Tíz.
Csak egy álom volt, ismétli magában Stiles.