Work Text:
A lány az erdő közepén lakott fent messze a hegyekben, ott, ahol a madár se jár. Mióta meghalt a nagyapja, egyedül élt, és nagyon félt. Félt mindentől. Állandóan hangokat hallott, amik megrémítették. Különösen a vihartól félt, hallotta, ahogy recsegnek a fák, amikor kidönti őket a vihar. Hallotta, amint nagy robajjal becsapódott utána az ajtó, hátranézett ijedten. Ó, csak a szél. Már azt hitte, a haramiák jönnek. De nem jött senki. A zajok pedig egyre nyugtalanabbá tették. Mindig hallott valamit.
Éppen a tűzhely körül serénykedett, amikor nyikorogva kinyílt az ajtó. Gyerekkori pajtása lépett be rajta. A fiú a lány háta mögé lépett, és befogta a szemét. A lány hallotta a saját szíve dobbanását. Igazi hangokat soha nem is hallhatott. Süket volt szegény.